A f*sz és az ő szopkodása
2020. május 17. írta: Nyitott szem

A f*sz és az ő szopkodása

Hétköznapi élet-stratégia

Tudom, elég trágár ez a cím, Bocsánat, de nem tudtam jobbat ennél.

Arra a felismerésre jutottam, hogy van egy csomó ember, aki nem elég okos vagy nem bízik önmagában, és az az egyetlen általa használt élet-stratégia, hogy keres magának valami nálánál nagyobb hatalmú embert és az ő árnyékában él. Ez még nem lenne baj, de ő ezt úgy csinálja, hogy elvtelenül, saját gondolatok és akarat nélkül ismétli a kiválasztottat, és mindenben szolgai módon őt követi, sőt igyekszik őt magát megtestesíteni, mintha egy darabka lenne belőle. Minden tevékenysége, ami nem követés, az arról szól, hogy a kiválasztottat dicsőíti. Tehát, ahogy mondják manapság, szopkodja a f*szát.

Nevezzük a két személyt f*sznak - ő a hatalommal bíró - és szopkovicsnak. Na, remélem, ez utóbbi kitalálható, hogy kicsoda.

Maga a szopkodás sokféle lehet. Lehet folyamatos dícséret, de lehet teljes szellemi azonosulás, és persze önfeladás is. A szopkodás fogalmába nem fér bele a saját vélemény, illetve csak akkor, ha az 100%-ig azonos a f*széval. Szopkodás az is, amiről a f*sz esetleg soha nem szerez tudomást: például amikor a szopkovics széles körben terjeszt egy olyan véleményt, amit a f*sz soha nem mondott, de ami összhangban lenne a f*sz elképzelt véleményével, legalábbis a szopkovics szerint. A szopkovics tehát valójában egy általa idealizált f*szt szopkod, de az nem okoz neki nehézséget, ha a f*sz valamire nem úgy reagál, mint ahogy a szopkovics előre elképzelte. Ilyenkor a szopkovics nem aggódik, egyszerűen elfelejti azt, hogy miket mondott vagy tett 5 perccel azelőtt.  

F*sznak lenni alapvetően jó dolog, mert ki nem szereti ha dícsérik a háta mögött, és főleg szemben, de bizonyos fajta vakságot okoz. Ugyanis a hozsannázás valójában nem az egyénnek szól, hanem az általa birtokolt hatalomnak vagy befolyásnak. Az átlagos f*sz nem is veszi észre a szopkodást, Például azt, hogy ha ő éppen egy cég ügyvezetője, és a születésnapján a dolgozók spontánul összehívnak egy teljes állománygyűlést azért, hogy felköszöntsék őt. Nos, ezt valójában nem a dolgozók hívták össze úgy általában, hanem egy szopkovics, aki éppen szopkod.

A másik érdekes dolog, hogy a szopkovics nem hűséges típus. Ha a f*sz elmegy máshová, és helyette kineveznek valaki mást, akkor a szopkovics automatikusan rááll az új f*szra. Neki ugyanis ez ez élet-stratégiája, neki KELL egy f*sz, akit szopkodhat, mert, ahogy írtam, nem elég okos, vagy nem bízik annyira magában, hogy normális módon érvényesülni tudjon.

A régi f*sz és a szopkovics viszonya azonnal megváltozik, amikor a f*sz kicserélődik. A régi f*sz már nem f*sz, őt már nem kell szopkodni, Sőt, ha az új f*sznak nem tetszik a régi f*sz, vagy az ahogy viselkedik, akkor a szopkovics azonnal megtagadja önmagát: a régi f*sz ellen fordul, és elfelejti, milyen volt és ő hogyan viselkedett amíg a régi f*szt szopkodta.

A bölcsességek tehát:

  • ne légy szopkovics, ha az vagy, hagy abba. Biztosan tudsz máshogy is érvényesülni. Ha Te magad nem is látod, hogy szopkovics vagy, attól a többiek még látják, és utálnak is érte
  • ha f*sz vagy, akkor ne hagyd a szopkovicsokat élni és virulni melletted. Ugyanis az ő butaságuk rág is visszahat, a Te nevedet használják a sületlenségeik terjesztésére. Sőt, a többiek sosem lehetnek benne biztosak, hogy az aktuális baromság Tőled vagy a szopkovicstól származik

A bejegyzés trackback címe:

https://jozan-esz.blog.hu/api/trackback/id/tr6715703716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása